Az Asset Administration Shell (AAS, nemzetközi szabvány: IEC 63278) az elmúlt évtized egyik legfontosabb ipari adatszabványa. Az Industrial Digital Twin Association (IDTA) által kifejlesztett és a ZVEI, a VDMA és a Bitkom által támogatott szabvány egy komoly kihívást old meg hatékonyan: egy fizikai objektumhoz pontos, géppel olvasható digitális ikertársat rendel, amely részmodellekre van felosztva, és amelyek mindegyike a termék egy-egy aspektusának önálló, szabványos leírását tartalmazza. Ez nem az AAS-t bírálja. Az AAS kiváló, és ez a cikk arról szól, mennyire jól egyezik meg egy vele párhuzamosan kialakult kezdeményezéssel.
Ugyanaz a vízió, más eredmény
Az AAS és az EU digitális termékútlevél (DPP) ugyanazt az elképzelést követi: a termékadatok strukturálása, géppel olvashatóvá tétele és az ellátási lánc mentén való hordozhatóságának biztosítása. Különböző irányokból közelítik meg ezt az elképzelést, és különböző eredményeket hoznak létre. Az érdekes az, hogy valójában milyen közel állnak egymáshoz.
Az Európai Bizottság nem tekintette az AAS-t versenytársnak. Aktívan hivatkozik az AAS részmodelleire a DPP-adatstruktúrák technikai alapjaként, különösen a „Digitális típustábla” és a „CO2-lábnyom” részmodellekre. Ez egy erős jelzés arra, hogy merre halad a közeledés.
A digitális típustábla már félig is egy útlevél
Nézzék meg, mit tartalmaz már a „digitális típustábla” részmodell: gyártói és terméknevet, sorozatszámot, gyártási dátumot, cikkszámot, alapvető műszaki adatokat, tanúsítványokat és megfelelőségi nyilatkozatokat. Ez a lista nagyon közel áll ahhoz a minimumhoz, amelyet egy DPP-nek közzé kell tennie. Aki karbantartotta a „digitális típustábla” részmodellt, az anélkül, hogy szándékosan tette volna, már elvégezte a digitális termékigazolvány elkészítéséhez szükséges munka körülbelül felét.
Amit az AAS önmagában nem generál
Itt van a valódi hiányosság. A strukturált részmodell-adatok szükségesek egy DPP-hez, de önmagukban nem elegendőek. Az AAS önmagában nem generál négy olyan elemet, amelyeket az uniós rendelet közzétett eredményként megkövetel:
- egy GS1 Digital Link azaz az URI-szabványt, amelyet a DPP azonosító felületként használ, hogy egy beolvasás a megfelelő útlevélhez vezessen;
- egy kriptográfiai aláírás, amelyet egy hatóság vagy ellenőr függetlenül ellenőrizhet, ahelyett, hogy csak a nyilatkozat alapján hinné el;
- egy fogyasztói oldali QR-kód-csatorna, amely a fizikai termékre van nyomtatva;
- a csomagoláson feltüntetett jelölés, amelyet a PPWR csomagolási rendelet előír majd.
Nevezzük ezt a négy elemet a szabályozási kimeneti rétegnek. Ezek jelentik a különbséget a strukturált ipari adatok és egy olyan útlevél között, amelyet egy hatóság, egy újrahasznosító és egy fogyasztó egyaránt ténylegesen felvehet és felhasználhat.
Hol helyezkedik el a Transpareo: kimeneti rétegként, nem pedig második ikerként
Pontosan ez a kimeneti réteg a Transpareo, és a felépítés alapvetően kiegészítő jellegű. Az AAS marad az egyetlen hiteles forrás. Az AAS-részmodell adatai REST-API-n keresztül áramlanak a Transpareo-ba. A Transpareo ebből állítja elő az EU-nak megfelelő DPP-t: aláírt, GS1 Digital Link-en keresztül címzett, QR-kóddal elérhető és regisztrációra kész formában. Az aláírt verziótörténetet a Transpareo Time Machine jelenti, amely egy böngészőben ellenőrizhető, kriptográfiailag aláírt igazolás minden verzióról, GPL v3 alatt nyílt forráskódként közzétéve, így annak ellenőrzése nem függ attól, hogy megbízunk-e a Transpareo-ban.
Nincs szükség második rendszerre az adatok karbantartásához. Nincs párhuzamos modell, amelyet szinkronban kellene tartani. Nincs felesleges munka. Az Ön részmodellje ott marad, ahol van; a passz ebből készül el.
Mindez már ma is elérhető, anélkül, hogy megvárnánk a kötelezettség bevezetését. Amikor a DPP-kötelezettség az Ön szegmensére is hatályba lép, már csak az EU-nyilvántartáshoz való csatlakozás marad hátra.
A híd a lehetőség
Az AAS és a DPP konvergenciája az a rész, amely figyelmet érdemel, és ez éppen most zajlik, miközben az EU az AAS-részmodelleket hivatkozik technikai alapként. A strukturált AAS-részmodell és a közzétett, aláírt, QR-kóddal összekapcsolt DPP közötti híd egy lehetőséget jelent az AAS-közösség számára, nem pedig egy versenytárs ökoszisztémát, amely felváltaná azt. Aki meg akarja érteni, miért épül ez a kimeneti réteg egyébként is nyílt, felbontható szemantikára, az indoklást a EN 18223 című bejegyzésünkben találja.
Egy komolyan feltett kérdés mindazoknak, akik aktívan használják az AAS-t: Hogyan kapcsolódik az Önök AAS-e, vagy hogyan tervezik összekapcsolni azt a DPP-kötelezettségeikkel? Mely részmodelleket várják el, hogy pontosan leképezzenek, és hol látják az átmeneti pontokat? Inkább hallanánk, hogy mit gondolnak erről, mint hogy feltételezzük.